Titanic új felfedezések az utolsó óráiról

A Titanic tragédiájának részletes elemzése új fényt derített a hajó végső óráira. A teljes méretű digitális szkennelés során készült 3D-s másolat feltárja, hogy a hajó miként szakadt ketté, amikor 1912 áprilisában jéghegynek ütközött. A katasztrófában körülbelül 1500 ember vesztette életét, és most a legújabb kutatások alapján új részletek látnak napvilágot a tragédiával kapcsolatban. A szkennelés lehetővé tette, hogy a szakértők megvizsgálják a hajó egyik kazánházát, amely megerősíti a szemtanúk beszámolóit arról, hogy a mérnökök a végsőkig dolgoztak a világítás biztosítása érdekében. A kutatások egy számítógépes szimuláción is alapulnak, amely azt sugallja, hogy a hajótestet érő, A4-es méretű lyukak hozzájárultak a Titanic süllyedéséhez.

Parks Stephenson, a Titanic szakértője elmondta, hogy a Titanic az utolsó megmaradt szemtanúja a katasztrófának, és még mindig sok mesélni valója van. A szkennelés anyagát a National Geographic és az Atlantic Productions egy új dokumentumfilmhez használta fel, amelynek címe „Titanic: A Digitális Feltámadás”. A roncs, amely 3800 méter mélyen fekszik az Atlanti-óceán jeges vizeiben, víz alatti robotok segítségével készült el. Több mint 700 ezer, minden szögből készült képet használtak fel a digitális iker elkészítéséhez, amelyet 2023-ban a BBC News exkluzívan mutatott be a világnak.

A roncs hatalmas mérete és a mélység sötétsége miatt a merülőhajók csak töredékes pillanatképeket tudtak rögzíteni, azonban a szkennelés teljes képet nyújt a Titanicról. Az óriási orr rész éppen hogy fekszik a tengerfenéken, mintha a hajó továbbra is az útját járná, míg a hátsó rész 600 méterre egy összetört fémkupacban hever. A károk akkor keletkeztek, amikor a hajó a tengerfenékhez csapódott, miután kettévágódott. A legújabb térképészeti technológia új megközelítést kínál a hajó tanulmányozására. Stephenson szerint ez olyan, mint egy bűnügyi helyszín, ahol meg kell nézni, hogy milyen bizonyítékok vannak, és mindezt a kontextusában kell értékelni. A roncs helyszínének átfogó nézete kulcsfontosságú a történtek megértéséhez.

A szkennelés új közelképeket is mutat, például egy portholt, amely valószínűleg a jéghegy által összetört. Ez összhangban áll a túlélők beszámolóival, miszerint a jég belépett néhány ember kabinjába a becsapódás során. A Titanic hatalmas kazánházát is tanulmányozták a szakértők – ez könnyen azonosítható a szkennelésen, mivel a hajó hátsó részén helyezkedik el, ott, ahol a hajó kettévágódott. A túlélők azt állították, hogy a hajó még világított, miközben a hullámok alá merült. A digitális másolat azt mutatja, hogy egyes kazánok bemélyedtek, ami arra utal, hogy működtek, amikor a víz alá merültek. A hátsó fedélzeten egy nyitott állapotban lévő szelep is fellelhető, ami azt jelzi, hogy a gőz még mindig áramlott az áramtermelő rendszerbe. Ezt Joseph Bell vezetésével egy mérnökcsapat tette lehetővé, akik azért maradtak vissza, hogy szenet adagoljanak a kazánokba, és ezzel világítást biztosítsanak.

A szimuláció újabb betekintést is nyújt a süllyedés folyamatába. A kutatók, köztük Jeom-Kee Paik professzor, részletes szerkezeti modellt készítettek a Titanic tervei alapján, és a hajó sebességét, irányát és helyzetét is figyelembe véve modellezték a jéghegynek való ütközés következményeit. A szimuláció azt mutatja, hogy a hajó csak egy érintő ütközést szenvedett el a jégheggyel, ami sorozatos lyukakat hagyott a hajótestén. A Titanicot úgy tervezték, hogy ne süllyedhessen el, még ha négy vízálló rekesze meg is telik vízzel. Azonban a szimuláció szerint a jéghegy által okozott kár hat rekeszen oszlott el. A szakértők megállapították, hogy a Titanic süllyedésének és megmaradásának a különbsége csupán papírméretű lyukak finom határain múlik. A kérdés az, hogy ezek a kis lyukak hosszú szakaszon oszlanak el, így a víz lassan, de biztosan beáramlik, amíg végül minden rekesz víz alá kerül, és a Titanic elsüllyed.

Bár a kár nem látható a szkennelésen, mivel az orr alsó része a üledék alatt rejtőzik, a Titanic emberi tragédiája továbbra is jól látható. A hajó utasainak személyes tárgyai szétszórva hevernek a tengerfenéken. A szkennelés új nyomokat szolgáltat arról a hideg éjszakáról 1912-ben, de a szakértőknek évekbe telik, mire teljesen átvizsgálják a 3D-s másolat minden részletét. Stephenson megjegyezte, hogy a Titanic lassan, lépésről lépésre osztja meg velük a történeteit, mindig hagyva az emberekben a kíváncsiságot, hogy többet tudjanak meg.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cwy6gjwd0g6o