Kolumbia szélfarmjai: ígéretek és kihívások az őslakosok számára
La Guajira, Kolumbia északi részén, José Luis Iguarán, a Wayuu indián közösség tagja, nap mint nap szembesül az átalakulással, amely a környékét érinti. Amikor kilép az otthonából, a karcsú, 10 hatalmas szélturbina sorát látja, amelyek a kaktuszokkal borított tájon húzódnak a Karib-tenger felé. A Wayuu nép évszázadok óta él ezen a száraz félszigeten, ahol kecskéket tenyésztenek, növényeket termesztenek, sót bányásznak és halásznak. La Guajira, amely Kolumbia legnagyobb szélenergiájú területe, most a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrásokra való átállás középpontjává vált. Azonban ez a zöld ambíció nem mentes a helyiek ellenállásától és aggodalmától, hiszen területük mélyen összefonódik kultúrájukkal, hagyományaikkal és a természethez fűződő szoros kapcsolatukkal.
Iguarán elmondja, hogy „amikor felébredünk, hirtelen már nem látjuk a fákat. Helyettük a turbinák látványa és zaja fogad bennünket.” A közössége most osztozik a földjén a Guajira 1 nevű szélerőművel, amely Kolumbia egyik működő szélerőműve. Jelenleg további 15 szélerőmű építése van folyamatban La Guajirában, és tervek vannak még sok más létesítményre is. „Éjszaka a turbinák zaja megzavarja az álmainkat. Számunkra az álmok szentek” – teszi hozzá. A Wayuu nép, amely körülbelül 380 000 főt számlál Kolumbiában és Venezuelában, sajátos hagyományokkal és hiedelmekkel rendelkezik. Az álmaik a szellemi világ hídjaként funkcionálnak, ahol üzeneteket kapnak őseiktől, amelyeket a családban értelmeznek.
Bár a kultúrájukat érintő zavarok ellenére Iguarán hangsúlyozza, hogy a Guajira 1 projekt hasznot hozott a közösség számára. Az azt üzemeltető Isagen kolumbiai vállalat tiszta ivóvízhez, jobb utakhoz és masszív téglaházakhoz biztosít hozzáférést, amelyek a korábbi sárból és kaktuszokból készült lakóhelyek helyébe léptek. Az Isagen, amely a kanadai Brookfield tulajdonában áll, évente díjat fizet három helyi közösségnek a szélerőmű üzemeltetéséért, valamint az éves villamosenergia-bevételek egy százalékát és a szén-dioxid-kibocsátás kompenzálására eladott szén-dioxid-kreditek 20%-át is. Iguarán véleménye szerint az ilyen energia projektek létfontosságú fejlődést hozhatnak Kolumbia második legszegényebb régiójában.
De nem mindenki osztja ezt az lelkesedést. Aaron Laguna, egy Wayuu halász, aki a Cabo de la Vela tengerparti faluban él, elmondja, hogy „a szélerőművek tiszta energiát termelnek, de megosztottságot okoznak a Wayuu közösségek között.” Az ő közössége jelenleg egyeztetéseket folytat egy közeli szélerőmű építéséről, és látott másokat, akik a projektek miatt panaszkodnak az átláthatóság hiányára, a rossz kompenzációra, a kulturális normák megsértésére és a korrupcióra. „Rossz tárgyalások folynak, és az erőforrásokat nem jól kezelik a helyiek” – fűzi hozzá.
Ezek az aggodalmak konfliktusokhoz vezettek az energia vállalatokkal, és a Wayuu közösségeken belüli feszültségekhez is. Néhányan ellenzik a projekteket, míg mások úgy érzik, hogy kizárják őket az olyan tárgyalásokból, amelyek számukra előnyöket hozhatnának. Joanna Barney, a kolumbiai Indepaz kutatóintézet környezetvédelmi, energia- és közösségi igazgatója kijelenti: „Még mindig él az a gondolat, hogy ha zöld, akkor automatikusan jó.” Az Indepaz alaposan tanulmányozta az energiaátmenetet és annak hatásait a Wayuu közösségekre.
A szélturbinák körüli feszültségek különösen érezhetőek, mivel a helyi indián közösségek száma, akik azt állítják, hogy érintettek lesznek, 56-ról 113-ra nőtt, ami a spanyol EDP Renováveis cég tervezett szélerőműveinek leállításához vezetett. Az EDP döntése követte az olasz Enel multinacionális cég távozását is egy másik szélerőmű projektből, amelyet „állandó tiltakozásokra” hivatkozva leállítottak. A Guajira 1 projekt is hasonló problémákkal küzdött, mivel az ottani lakosok gyakran blokádokat szerveznek, hogy felhívják a figyelmet a problémáikra.
Wieldler Guerra kolumbiai antropológus szerint világos ellentét áll fenn a Wayuu és a szélerőműveket üzemeltető cégek között. „Két világ beszél egymással, és nem tudják megérteni egymást” – mondja. Ez a szakadék kiterjed a szél percepciójára is, amely középpontjában áll a projekteknek. „A Wayuu számára a szelek emberek. Nem a szél, hanem a szelek. Nyolc különböző szélfajta létezik a Wayuu kultúrában, mitológiai és őszi lények, amelyeknek megkülönböztetett temperamentumuk van.”
A helyi közösségek aggódnak amiatt, hogy a szélerőművek által termelt energiát nem ők fogják használni, hanem más helyekre szállítják. A Cabo de la Vela tengerpartján Laguna elmondja, hogy La Guajira történelmileg elhanyagolt állapotban van, az oktatás és egészségügy gyenge, a legtöbb vidéki közösségnek pedig nincs folyóvize. A helyiek közül sokan még mindig órákat gyalogolnak, hogy vizet gyűjtsenek. A közösségeiknek van egy kis sótalanító üzemük, amely friss vizet termel, és azt akarják, hogy a szélerőmű építője bővítse azt, hogy többen részesülhessenek a hasznból. A jövő, amely a tiszta energiát ígéri, sok Wayuu számára még mindig félelmetesnek tűnik, mivel attól tartanak, hogy a fejlődés ellenére is sötétben maradnak.
Ezeket is érdemes megnézni
A patkány éve a kínai horoszkóp szerint: mit hoz a jövő?
Ki állja az esküvő költségeit?
