Az idegen élet nyomában – hogyan hat ránk a felfedezés

Az űrkutatás területén történő legújabb felfedezések a tudomány határait feszegetik, és egyre közelebb visznek bennünket ahhoz a kérdéshez, hogy létezhet-e élet más bolygókon. A legfrissebb hírek szerint a K2-18b nevű exobolygón olyan gázok nyomait találták, amelyeket a Földön egyszerű tengeri organizmusok állítanak elő. Prof. Nikku Madhusudhan, a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetének vezetője hangsúlyozta, hogy ez a felfedezés alapvető jelentőségű, és talán egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy választ adjunk arra a régóta foglalkoztató kérdésre, hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban.

Az emberi történelem során számos mítosz és történet született az égből érkező lényekről, különösen a 20. század elején, amikor a csillagászok úgy vélték, hogy a Mars felszínén egyenes vonalú struktúrák figyelhetők meg. Ez az elképzelés sokáig táplálta a tudományos fantasztikumot, amely repülő csészealjakról és zöld kis űrlényekről szólt. Az eltelt évtizedekben azonban a kutatások iránya megváltozott, és a NASA kezdetben a Marsra összpontosított, de 1992 óta, amikor felfedezték az első bolygót egy másik csillag körül, a figyelem a távoli exobolygók felé fordult. Azóta közel 6000 exobolygót azonosítottak, amelyek közül sok a „Goldilocks zónában” helyezkedik el, ahol a távolság megfelelő ahhoz, hogy folyékony víz létezzen.

A kutatók, miközben ezeket a bolygókat tanulmányozták, fejlett műszereket kezdtek el fejleszteni, hogy elemezzék a légkörük kémiai összetételét. Az ambíciójuk lenyűgöző, sokan merésznek tartják. Céljuk az volt, hogy a távoli bolygók légkörén átszűrődő csillagfényből kémiai ujjlenyomatokat nyerjenek, amelyek az élet jeleire utalhatnak, így a biosignatúrákra. A NASA James Webb Űrteleszkópja (JWST), amely a K2-18b bolygón felfedezte a gázokat, a valaha épített legfejlettebb űrteleszkóp, és megjelenése óta hatalmas izgalmat keltett a kutatók körében.

Bár a JWST számos felfedezésre képes, korlátai is vannak: nem tudja észlelni a Földhöz hasonló kis bolygókat, amelyek közel keringenek csillagukhoz, a csillag fénye miatt. Ezért a NASA egy új projektet indít, a Lakható Világok Obszervatóriumot (Habitable Worlds Observatory, HWO), amely várhatóan a 2030-as években indul, és képes lesz olyan bolygók légkörét vizsgálni, amelyek hasonlítanak a Földre. Emellett a Chilei sivatagban épülő Európai Déli Obszervatórium (ESO) Extrém Nagy Teleszkópja (ELT) is hozzájárul a kutatáshoz, amely a legnagyobb tükörrel rendelkezik, 39 méter átmérőjű, így részletesebben láthatja a bolygók légkörét, mint bármelyik elődje.

Prof. Madhusudhan reméli, hogy két éven belül elegendő adatot fog tudni bemutatni ahhoz, hogy egyértelműen bizonyítani tudja a biosignatúrák létezését K2-18b körül. Azonban még ha sikerül is felfedeznie ezeket a jeleket, ez nem fog azonnali ünnepléshez vezetni, hanem újabb tudományos vitát indít el arról, hogy ezek a biosignatúrák nem élő anyagok által is előállíthatók-e. A folyamat során, ahogy egyre több adatot gyűjtenek, a tudományos konszenzus fokozatosan arra a valószínűségre fog elmozdulni, hogy valóban létezik élet más világokon.

A jövőbeli űrmissziók, például az ESA ExoMars roverje, amelyet 2028-ra terveznek, a Mars alatt fog kutatni az élet jelei után. A kínai Tianwen-3 küldetés szintén 2028-ra készül, hogy mintákat gyűjtsön a vörös bolygóról és visszahozza azokat a Földre. A NASA és az ESA űrszondái az Európai Unió jégvilágú holdjait célozzák meg, hogy felfedezzék, léteznek-e ott víz alatti óceánok. Bár ezek a missziók nem az élet közvetlen keresésére irányulnak, megalapozzák a jövőbeli kutatásokat.

A tudósok számára azonban nem csupán az a kérdés, hogy létezik-e élet más bolygókon, hanem az is, hogy milyen életformák létezhetnek, és hogy az intelligens élet kialakulásának valószínűsége mennyire alacsony. A tudósok, mint például Dr. Robert Massey, a Királyi Csillagászati Társaság helyettes ügyvezető igazgatója, úgy vélik, hogy a komplex életforma megjelenése sokkal valószínűtlenebb, mint a egyszerű életformáké. A kérdés tehát az, hogy vajon a Földön végbement evolúciós folyamatok szükségesek-e ahhoz, hogy más bolygókon is élet alakuljon ki, vagy ez bárhol megvalósulhat.

A felfedezések, amelyeket az űrkutatás területén tesznek, nem csupán tudományos jelentőségűek, hanem kulturális és társadalmi hatásuk is van. Prof. Madhusudhan úgy véli, hogy az idegen élet felfedezése reményt hozhat, és átalakíthatja az emberi pszichét. Ha egyszer megismerjük, hogy nem vagyunk egyedül, az megváltoztatja a világról alkotott képünket, és közelebb hozhat minket egymáshoz. Az emberiség helyzete a kozmoszban tehát új megvilágításba kerülhet, és talán egy új evolúciós lépcsőfokhoz érkezik.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cp8jwj90ejno