Dinoszauruszok tömegsírjának rejtélye a Halál Folyóján

Alberta, Kanada zöldellő erdeinek lejtői alatt egy monumentális tömegsír rejtőzik, amely több ezer dinoszaurusz maradványait őrzi. Ezek az állatok egyetlen pillanat alatt, egy katasztrofális esemény következtében hunytak el, és a Pipestone Creek, más néven a „Halál folyója” környékén találtak rájuk a kutatók. Most egy paleontológusokból álló csapat érkezett a helyszínre, hogy megfejtsenek egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan is haltak meg ezek a dinoszauruszok. A kutatás első lépése a hatalmas kalapács segítségével történik, amellyel a vastag kőréteget szét kell törni, amely a professzor, Emily Bamforth által „paleó aranynak” nevezett területet fedi.

Amint a csapat elkezdi eltávolítani a régi földet és port, lassan kirajzolódik egy zűrzavaros fosszilis csontok halmaza. „Az ott a nagy csontdarab, amit szerintünk a csípő egy része,” mondja Prof. Bamforth, miközben kutyája, Aster figyelmeztet, ha medvét észlel a környéken. „Itt van sok hosszú, vékony csont. Ezek mind bordák. És ez itt egy érdekes darab – egy lábujjcsontra utal. Ezt pedig nem tudjuk, hogy mi lehet – ez a Pipestone Creek rejtélyének nagyszerű példája.” A BBC News csapata azért látogatott el Pipestone Creekbe, hogy tanúja legyen ennek a prehisztorikus temetőnek a hatalmas méretének, és láthassa, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat.

A helyszínről eddig több ezer fosszíliát gyűjtöttek össze, és folyamatosan új felfedezések születnek. Mindezek a csontok egy Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak. Ez a faj, valamint Prof. Bamforth ásatása szerepel egy új BBC sorozatban, a „Walking With Dinosaurs”-ban, amely vizuális effektekkel és tudománnyal éleszti életre ezt a prehisztorikus világot. Ezek az állatok a Késő Kréta időszakában éltek, és a Triceratops rokonának számítottak. Körülbelül öt méter hosszúak és két tonnát nyomtak, négy lábú óriások, amelyeket nagy fejük, jellegzetes csontos gallérjuk és három szarvuk díszített.

Az ásatási szezon most kezdődött és minden évben őszig tart. A csapat által megmunkált kis területen a fosszíliák rendkívül sűrűn helyezkednek el; Prof. Bamforth becslése szerint akár 300 csont is található egy négyzetméteren. Eddig a csapat egy teniszpályányi területet ásott ki, de a csontok ágyazata egy kilométer hosszan terjed a domboldalon. „Elképesztő a sűrűsége,” mondja. „Hisszük, hogy ez Észak-Amerika legnagyobb csonttelepe.” A paleontológusok úgy vélik, hogy a dinoszauruszok egy hatalmas csordában vándoroltak, több száz mérföldet dél felől észak felé, ahol a nyári időszakra készültek. Az akkori éghajlat melegebb volt, mint ma, és gazdag növényzet borította a területet, ami bőséges táplálékot biztosított az óriási növényevő állatok számára.

„Ez egyetlen közösség egyetlen faj állatából egy időpillanatban, és hatalmas mintanagyság. Ilyen szintű felfedezés szinte sosem történik meg a fosszilis nyilvántartásban,” mondja Prof. Bamforth. Az északnyugati Alberta területe azonban nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt. Még nagyobb dinoszauruszok is jártak ezen a vidéken, és tanulmányozásuk elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük ezt az ősi ökoszisztémát.

Két órás autóútra, a Deadfall Hillsben, a kutatók egy sűrű erdőn átgyalogolva, gyorsan folyó folyón átkelve és csúszós köveken átbújva jutnak el. Itt nem szükséges ásni; a hatalmas csontok a part mentén hevernek, a víz kimosta őket a sziklák közül. A paleontológus, Jackson Sweder különösen érdeklődik egy dinoszaurusz koponya darabja iránt. „Amit itt találunk, az nagyrészt egy kacsacsőrű dinoszaurusz, az Edmontosaurus,” mondja. „Ha ez koponyacsont, akkor valószínűleg egy 10 méter hosszú dinoszauruszról van szó.”

Az Edmontosaurus, egy másik növényevő, hasonló erdőkben élt, mint a Pachyrhinosaurus, és segít a paleontológusoknak felépíteni ennek az ősi földnek a képét. Sweder jelenleg egy 1,5 méter hosszú Pachyrhinosaurus koponyán dolgozik, amelyet „Nagy Sam”-nek neveztek el. „A gallér tetején kellene lennie a három szarvnak, de a középső hiányzik,” mondja. „Minden elég épen megmaradt koponyán, ott van egy tüskés kiemelkedés.” Az évek során a múzeum csapata 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött össze, és a labor felülete fosszíliákkal van tele; minden méretű Pachyrhinosaurus csontjai, fiataloktól az idősekig.

Az ilyen sok állat anyagának birtoklása lehetővé teszi a kutatók számára, hogy tanulmányozzák a dinoszaurusz biológiáját, válaszolva a fajok növekedésével és a közösség felépítésével kapcsolatos kérdésekre. Az egyedi variációkat is megvizsgálhatják, hogy lássák, hogyan emelkedhetett ki egy Pachyrhinosaurus a csordából – mint például Nagy Sam a hiányzó tüskéjével. Mindezen részletes kutatások, a múzeumban és a két helyszínen, segítenek a csapatnak válaszolni a létfontosságú kérdésre: hogyan halt meg ilyen sok állat egyszerre a Pipestone Creekben? „Úgy véljük, hogy ez egy szezonális vándorló csorda volt, amely egy katasztrofális eseménybe keveredett, amely lényegében kipusztította, ha nem is az egész csordát, de egy jelentős részét,” mondja Prof. Bamforth.

Minden jel arra utal, hogy ez a katasztrofális esemény egy villámáradás volt – talán egy hegyek felett végbemenő vihar, amely megállíthatatlan víztömeget zúdított a csordára, gyökérből kitéve fákat és köveket elmozdítva. Prof. Bamforth szerint a Pachyrhinosaurusnak nem volt esélye. „Ezek az állatok nem tudnak túl gyorsan mozogni a számuk miatt, és nagyon nehézkesek – tényleg nem tudnak jól úszni.”

A helyszínen talált kövek a gyorsan folyó víz áramlásának örvénylését mutatják, ahogy minden felfordult. Olyan, mintha a pusztítás időben megfagyott volna, mint egy hullám a kőben. De ez a rémálom a dinoszauruszok számára most a paleontológusok álma. „Tudjuk, hogy minden alkalommal, amikor itt vagyunk, 100%-os garanciát kapunk arra, hogy csontokat találunk. És minden évben új felfedezéseket teszünk a fajról,” mondja Prof. Bamforth. „Ezért folyamatosan visszatérünk, mert még mindig új dolgokat találunk.” Ahogy a csapat öss

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3x8lmje1o